„Amikor a függöny felmegy, nyolc óra lehet egy nyári estén. A kandallóban ég a tűz, mert a nyári este – angol.”
Hőseink – az angol író és csinos felesége, az angol orvos és csinos felesége – izgatottan várják Madame Arcatit, a híres szellemidéző médiumot. Üljük körül az asztalt, tenyerünket tegyük le, ujjaink érjenek össze, csöndet kérek, kint holdtalan az éjjel, ködpára lebeg a láp felett – a médium transzba esik, és kezdődhet az előadás...
Hőseink nem hisznek a kísértetekben, Charles, az író is nevet ezen a cirkuszon, egészen addig, amíg a falon keresztül be nem lép – de csitt, ne szólj szám, nem fáj fejem... Elég az hozzá, hogy a nézők előadásunkból számos rendkívül fontos kérdésre választ kaphatnak. Például arra, hogy szabad-e konyakot inni transz közben. Aztán hogy szeretik-e a kísértetek a rezedát és a tengeri utazásokat. És mit tegyünk, ha egy kísértet azzal nyaggat minket, hogy moziba vigyük. Noël Coward vígjátéka több évtizede kirobbanó világsiker. Talán az lehet a titka, hogy a kísértet-komédia álarcában a házasság nagyon is emberi konfliktusairól beszél – remek humorral, és „hátborzongató” szemtelenséggel.
Az előadásban újra megcsodálhatjuk Margitai Ági játékát, de szinte az összes többi színész régi kedves ismerőse a tatabányai közönségnek.