Polgárkukkantó

Dr. Prentice, egy elmegyógyintézet vezetője éppen sajátos eszközökkel kívánja titkárnőjelöltje alkalmasságát tesztelni rendelőjében, amikor betoppan a felesége, ezért a pszichiáter egy függöny mögé rejti a meztelen lányt. Hamarosan azonban betoppan az egészségügyi felügyelet ellenőr-szakorvosa is, és felfedezi a rejtőzködő Geraldine-t. Dr. Prentice, menteni próbálva a menthetetlent, hazugsághoz folyamodik, nem sejtve, hogy ezzel elindít egy lavinát, amit megállítani többé nem lehet. Minden egyes színre lépővel szemben újabb, egyre elképesztőbb hazugságokat kénytelen kiagyalni, és a doktor teljesen elveszíti a kontrollt az egyre szürreálisabban alakuló események fölött. Minden a feje tetejére áll, minden kifordul sarkaiból, minden normális rend felborul – mint egy karneváli napon. Félreértések, átöltözések, vetkőzések, szerepcserék, kergetőzések, pisztolyok és kényszerzubbonyok – a fergeteges humorú és tempójú darab felhasználja a bohózat összes kellékét, és az abszurdig fokozza őket, egyúttal görbe tükröt tartva ezzel a mindenkori társadalomnak.

Joe Orton, az angol drámaírás fenegyereke, aki már nem érhette meg a Polgárkukkantó premierjét (34 évesen gyilkosság áldozatává vált), valószínűleg boldog lett volna, ha látja, milyen indulatokat váltott ki műve az 1969-es ősbemutató nézőiből. 2022-ben pedig afelett örvendezhetne, hogy a darab polgárpukkasztó élével ellentétben humora szemernyit sem kopott meg az azóta eltelt negyven évben.