Pistipistipistipisti

„Volt egyszer egy Pisti, mint a mesében. És a második meg a hetedik meg a tizenhetedik mindig az előző Pisti helyébe lép. Ezt értsék úgy, hogy a világon van egy Pisti méretű hézag, amit valakinek be muszáj töltenie... De ez nem azt jelenti, hogy az embernek egy akasztás meg se kottyan. Sőt.” „Groteszk játék – írja a szerző, Örkény István. – Történik Magyarországon, azaz mindenhol”. Ez a nevetésre-sírásra-gondolkodásra ingerlő, ízig-vérig játékos, szemtelen remekmű különleges színházi élménnyel kecsegtet. „Én voltam a cirkusz porondjának hőse, és az első magyar anarchista, azonkívül zsoké is. Gyógyítani tudom a rákot, de hogyha a villamosra felszáll egy feszes fenekű nő, akkor alája teszem a tenyerem. Mit csináljak, enélkül nem tudok élni. De nem tagadom azt sem, hogy én vagyok a Messiás, és az is igaz, hogy hazudtam, csaltam, megalázkodtam, egy személyben hóhér és áldozat voltam, és olajfestéket loptam a festéküzletből. És még ma is, álmaimban, Pisti vagyok...” Lány - Ő is meg maga is Pisti? Hogy lehet valaki a saját öccse? Nem értem. Pisti - Hiszen kettőnek lenni, az a szabadság! Nézze. Én a sört szeretem, ő a bort. Tessék. Te így, én úgy, nincs vita... Vagy például. Neki csak a nők, a nők, a feszes fenekű nők. Nekem meg a nő az nő, nem válogatok, ami jön, az van. Vagy: nekem egy disznót levágni semmi, de máskülönben egy légynek se tudnék ártani... Az öcsi viszont töltött pisztollyal jár, szerinte az erőszak velünk született vonás, az apját is lelőné, hogy helyet csináljon egy jobb világnak. Ő torkig van a krisztusi szeretettel, azt mondja, ne mindig a szar mellé lépjünk, hanem egyszer már bele! Tetszik látni, ilyen szépen összestimmel a filozófiánk.