Petőfi

Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából bemutatott előadói estünkben nem csak a jól ismert „Márciusi ifjút”, hanem a Költőt, a Férfit, a Barátot, a Katonát, s a vívódó Családapát is igyekszünk megidézni. Reformkori és népi dallamok kíséretében, a költő levelezése mentén rajzolódik ki e zabolátlan természetű, lángtehetségű életút, melynek egy-egy fordulóján Petőfi szívet gyönyörködtető versei teszik mélyen megélhetővé az eseményeket. Végső állomásunk a szabadságharc költőjének eltűnése, mely tragédiát a nemzet hosszú ideig nem képes elfogadni.
„Mondhatják az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meghalt. Nem hiszi el. S ha eszével nagysokára beletörődik is, szívében az első ellenkező hírre, a legképtelenebbre is fölébred a remény. A nemzet évtizedek múlva is lázképeket lát. Fényes nappal egyszer Kolozsvár piacán megy el szeme előtt a megelevenedett kísértet, máskor a Balaton partján. Halála után harminc évvel egy kalandor beszámolójának hatására, gyötrő lidércálomban milliók látják egy szibériai ólombánya mélyén, ősz fejjel, megroppant derékkal…” „Ha a csillag villámgyors útja végighasít az emberiség felett a mennybolton, a vakító fényesség után behunyt szem egy darabig még látja a csodálatos csillag vonalát…”