Pablo papa műtermében az egyik képből kilépő gitártestű nagynéni örökösen etetné a hajójával játszó Mayát. A dakszlikutyára emlékeztető hajó igazi tengerre vágyik. Bobo, aki maga is festményből lép ki, ügyetlenkedik, és a tenger helyett egy kis artista labdáját csalja elő egy cirkuszi képből. Útra kelnek a földgömbbé vált labdán, hogy felvidítsák a mindenki szeretetét kikényszeríteni akaró spanyol királynőt. A hatalmas hullámokon éppen úrrá lesznek, amikor a kis hajó zátonyra fut, azaz az iszapba rejtőzött Gabika-bika hátára, aki azért bujdosik, mert nem hajlandó a zsarnok Izabellát azzal szórakoztatni, hogy felöklelje egyetlen barátját, a szelidlelkű költő-torreádort, Escamillót. Maya megpróbálja rávenni a két barátot, hogy színleljenek egy véres viadalt. De mivel jobban szeretik egymást, mint a képmutatást, a csel nem sikerül. Menekülnek. Bobo a rettentő vad Pireneusok közé varázsolja a labdát, így a focizó határhegyek nem veszik észre a szökést. Újra otthon találják magukat és barátaikat. És kiderül, hogy minden és mindenki jó valamire.