Kasimir és Karoline

Ödön Von Horváth kíméletlen harcba kezd a hazugsággal szemben ebben a darabjában is. Írói tevékenységének fő célja a negédes áligazságok maszkjainak letépése szereplőiről, hogy láthatóvá tegye undok, gonoszságtól eltorzult, buta arcukat. Gelleresen, elegáns fifikával beszél az őt mindig foglalkoztató, eleve elvetéltetésre ítéltetett szerelemről, a társadalom diszkrepanciáiról. Egyszóval minden benne van, ami fontos, amiért érdemes színházba menni.

A két világháború közötti labilis időszakban járunk az Oktoberfest sörfesztiválon. Mindenki mulat. Léghajók robognak át az égen, fagyit árulnak, hullámvasút siklik boldogan, rajta boldog gyerekek sikítanak boldogan. Vattacukor illat van. Kasimir és Karoline szakítanak. Pech. Karoline szabad, Kasimir sértett. Karoline a forgatagban férfiak társaságába keveredik. Karoline vonzó lány, ezeket a férfiakat is vonzza. Van köztük egy jól vasalt fiatal meg két jól vasalt öreg. Ki lesz a befutó? Dehát ott van Kasimir is… mondjuk ő nem jól vasalt. Hátha kibékülnek.