HarangJáték

Harangvirág hercegkisasszony – a harangokat bitorló koboldok átka miatt – napról-napra csúnyább lesz, csak vasárnapokon tündököl igazi szépsége. A palota tükreit, csakúgy, mint az udvarnép arcát fátyol fedi, így a bájos-csúf lány sokáig nem sejtheti a titkot. Annál nagyobb lesz kétségbeesése, amikor találkozik szíve választottjával, akit a boszorkányos Malevola átka súlyt: hétköznap daliás ifjú, de víkend idején ragyaverte clown. Az elátkozott szerelmesek együtt indulnak Csengővölgye Varázslójához, hogy megszabadítsa őket az átoktól.
Az előadás műfaját tekintve táncos tündérjáték bábokkal és harangokkal, a történetet pedig a klasszikustól eltérő meseelemek – liftet szerelő herceg, barkácsoló király, telefonkönyvből hívható varázsló – teszik különlegessé.

A mágikus jelenetek, titkos átváltozások az árnyjáték varázslatos eszközeivel kerülnek a bábos-komédiás színpadra.
„Szépen szóló, csengő-bongó, aranyhangú jó napot!
Csitt, te cserfes! Harangzúgást, csilingelést halljatok!
Cifra tornyú palotában, pók-szőtte gerenda,
reá van aggatva a király hét harangja.
Ólomból a legnagyobbik, dörgedelmes óriás,
a vashasú morajlása hullámverte óceán,
az ötödik bronzderekú, messzehangzó, csengő jajszó,
kisebb nála réz-testvére, rezgő szava jég törése.
A harmadik akkora, mint a bolond kalpaga, de nem ócska rongy, arany ám!,
s hogyha kondul azt hiheted, dalolgat a csalogány.
Piciny, mint a bögre, csupa ezüst csipke a második, és úgy kacag,
mint nevetéstől gurgulázó, hasát fogó gyerekhad.
Az utolsó, gyűszű-forma. Gyémántrögből kifaragva.
Kilenc mester kilenc évig gyémánthegyű vésőjével éjjel-nappal faragta.
Füleddel szavát nem érted, s ha nem tárod szélesre szíved
kapuját, soha fel nem fogod, mit kiált.
Hallga csak!
Szólanak!
Merthogy mindnek van lakója, fehérruhás-muzsikás.
Harangjátékországban ők a legbecsesebb urak:
szelíd szóval gingallózó udvari harangfiak.
Azt, hogy miről énekelnek
már biz meg nem mondja néked Allegretto, a bolond.
Nyisd ki füled, kiskomám, s ringatózz e hangokon!”