Jegyezze meg, fiacskám, hogy ölni mindennel lehet, kivéve a pisztolyt és a kést, amikért ma már semmit nem fizetnek a könyvkiadók. Én például a harmadik fejezetben megöltem az ausztráliai Lady Poczkot a rejtélyes sörnyitó segélyével, amely az embert egyetlen másodperc alatt vegyi képletére bontja. Ha jól emlékszem, ebből a csinos hölgyből nem maradt más, mint egy kevés koffein és hidrogén, amivel szőkítette a haját. De öltek már körömráspollyal, kiskanállal, keresztrejtvénnyel – azonban iparkodjon, kedves bérgyilkos úr, szállja meg az ihlet, mert mindjárt itt lesz a Scotland Yard, és valahová el kell még rejtse a hullámat is...” Van egy szegény fiú, aki reménytelenül szerelmes, és a halálra készül – jaj, de mennyivel nehezebb megírni a búcsúlevelet, mint leugrani a hídról! És van egy másik fiú, maga a rakás szerencsétlenség – mit tegyen, ha semmire nem alkalmas szegény, legfeljebb az irodalmi Nobel-díjra? És van két nagy „problémamegoldó”: a csodálatos tejcsarnokosnő (Tóth Ildikó) és Plack, a Vörös avagy Egyszerű Plack (Mucsi Zoltán)... Rejtő Jenő alig ismert remek kisregénye alapján Kárpáti Péter írt színdarabot. Hátborzongatóan mulatságos játék – szerelemről és képzeletről, képtelen vágyainkról és a beteljesülésről.