A dzsungel könyve

Maugli, az emberkölyök, amióta az eszét tudja, a dzsungelben él. Bagira, a feketepárduc és Balú, a barnamedve, Maugli tanítómesterei farkasnak nevelték. Ám egy nap rádöbben, hogy ő más, mint a többi farkas, más, mint a dzsungel összes többi teremtménye. Nyomozásba kezd, hogy megtudjon egyet s mást a származásáról. Felfedezőútjai során megismerkedik a Bandar-loggal, a szürke majmok népével és a majmok két szeleburdi királyával, Kával, a sziklapitonnal, aki a szüleiről mesél neki, és végül eljut egészen az emberekig. Találkozik egy emberpárral, akik megismertetik vele a tüzet, amit a dzsungelben csak úgy neveznek: a vörös virág. Mauglit lenyűgözi az emberi faj, ám Balú és Bagira óva intik: az emberek nem tisztelik a dzsungel törvényét, ők az ember törvénye szerint élnek, de az a törvény nem tisztességes, nincs tekintettel a dzsungelre, és a dzsungelben élő teremtmények jogaira. Ráadásul felbukkan egy szörnyű alak a múltból: Sir Kán, a tigris Maugli életét követeli, mondván embernek a dzsungelben semmi keresnivalója. Maugli kétségek közt vergődik, nem tudja, hová tartozik, embernek túlságosan farkas, farkasnak pedig túlságosan ember. Keresi a gyökereit, és legfőképpen keresi önmagát. Hol lelhet otthonra? Az emberek vagy a dzsungellakók között? És melyik törvényt kövesse: az ember vagy a dzsungel törvényét?