Bemutattuk az évad első előadását – Gloria

Szeptember 20-án tartotta a tatabányai Jászai Mari Színház a Gloria című szatíra bemutatóját, Guelmino Sándor rendezésében.

Szinopszis:

A New York-i lapszerkesztőség asszisztensei ádáz harcot vívnak egymással az érvényesülésért. Ráadásul mindjárt betöltik a harmincat. Sőt, van aki a negyvenet is, szegény pára. Versenyt futnak az idővel. Ha betöltik azt a bizonyos kort, és még mindig sehol nem tart a karrierjük, kénytelenek lesznek szembesülni az életük kudarcával. A „kultúrában” dolgoznak, ami köztudomásúlag egy süllyedő hajó, a munkakörnyezet lelketlen, az ambícióik határtalanok, a jövő bizonytalan és ezek ellentmondásából bizony mély frusztráció fakad, amit egymáson, végeérhetetlen szájkaratékban vezetnek le.

De hát ki ne vágyna a dicsőségre? Talán ezért Gloria a darab címe. Vagy mégsem?

Apró, ámde számukra kardinális bosszúságaik (leszerelték a kávéautomatát, nem ők írhatják a nekrológot az éppen elhunyt popdíváról) közepette az események nem várt fordulatot vesznek, a hírnévről szőtt álmaik után a puszta életük is veszélybe kerül. Ám a túlélők végre ihletet nyerhetnek a nagy mű megírására…

A sikeres, fiatal drámaíró, Branden Jacobs-Jenkins Pulitzer-díjra is jelölt 2015-ös darabja Magyarországon másodszor, Tatabányán kerül műsorra.

Guelmino Sándor rendező a Gloria című szatíra kapcsán elmondta:

„Színházunk törekszik arra, hogy minél több kortárs darabot mutassunk be, olyan témákkal foglalkozzunk, amelyek „benne vannak a levegőben”. A tatabányai közönséget pedig nagyon is érdeklik ezek a friss, a társadalmi folyamatokra reflektáló történetek.

Ezek közé tartozik a Gloria is, amely egy New York-i magazin szerkesztőségében játszódik, húszas-harmincas éveikben járó, karriert építő újságírók között. Bár a nyomtatott sajtó és ezen belül a kulturális újságírás egy szűkebb közeg ma nagyon is süllyedő Titanicja, hiszen ahogy mindenhol, nálunk is a megszűnés fenyegeti, a történettel itthon is bárki azonosulhat, aki megtapasztalta, milyen mérgező munkahelyi környezetet tudunk magunknak teremteni apró-cseprő bosszúságokból, szurkálódásokból, bántásokból. A rendezésre készülve az ismeretségi körömben már neki is álltam gyűjteni ezeket a multicégeknél és más munkahelyeken tapasztalt gyarlóságokat, gonoszkodásokat. A két felvonásos kamaradarab nem ott fejeződik be, ahol várnánk, folyamatosan meg tudja lepni a nézőt. Sokak számára ismerős, dermesztő és egyben szórakoztató előadásra készülünk.

A darabválasztásban szerepet játszott az is, hogy fiatal színészeinknek kínál jó szerepeket. Az önálló társulat indulásakor művészeink többsége ehhez a korosztályhoz tartozott, mára azonban ők már negyvenesek-ötvenesek lettek, más szerepkörbe értek. Építenünk kell a jövőt, hívni a fiatalokat, és lehetőséget biztosítani nekik. Így aztán a Gloria szereplőgárdájából Bakonyi Csilla és Mikola Gergő a „legidősebbek”, a már néhány éve nálunk játszó Csabai Csongor, Bartos Ági, Figeczky Bence, Urbán-Szabó Fanni és Pilnay Sára mellett frissen végzett és még kaposvári egyetemista színészek is játszanak az előadásban: Tóth Marcell, Német Klára és Maczky-Kő Bálint. Vendégként Dobó Enikő is csatlakozott a csapathoz.”