Vszevolod Emiljevics Meyerhold, az új színházi formák guruja és kiötlője, a modern színház tételezője élete vége felé jár.

A hatalom, amelynek letéteményese maga a nép hőse, Sztálin fővezér, és amely őt eddig a tenyerén hordozta, mint az új művészet mesterművészét, börtönbe záratja.

Rémálmaiban újra és újra Shakespeare III. Richárdját rendezi, az örök mesét a történelem működéséről, fogaskerekeinek csikordulásáról.

Közben születőfélben levő szörnyetegek, öncenzúra-dívák, lidércnyomás-bizottságok látogatják sorban.

Miért nem rendez Vszevolod Emiljevics az angol történelem mészárosmunkája helyett inkább Szentivánéji álmot vagy Romeó és Júliát? Miért látogat el a rendezőhöz a lehető legabszurdabb bizottságok képviseletében az egész családja? Miért néznek a halottak folyton a közönség szemébe?

Miért szimpatikus III. Richárd figurája? Miért nem akarnak megszületni a gyermekek?

Erről, és ennél többről szól a III. Richárd betiltva Anca Bradu rendezésében.