Jászai Mari: Magam keresése

1850. február 24-én született Jászai Mari, a magyar színjátszás felejthetetlen tragikája. Olthatatlan tudásvágya korának legműveltebb személyiségei közé emelte. Tehetsége, mindent elsöprő drámai ereje kortársait arra indította, hogy alakításairól tanulmányokat írjanak. Több mint ötven éven át láthatta a közönség a nemzet színházának színpadán. Az a közönség, amely rajongásig szerette és ünnepelte estéről estére. Tudjuk, hogy Petőfi és Széchenyi volt számára az a két géniusz, akiket minden lehetséges módon hirdetett. Rendületlenül szavalta imádott Petőfije verseit, Nagycenkre pedig évente elzarándokolt Széchenyi sírjához. Az utókor sajnos már nem gyönyörködhet megrendítő alakításaiban, de a ránk hagyott írásai és a róla írt tanulmányok lehetővé teszik, hogy megidézzük alakját, küzdelmeit, melyeket elsősorban önmagával vívott. Ez a monodráma is önmaga keresését állítja a középpontba. Kérlelhetetlen őszinteséggel kutatja saját jellemét, értékeit és hibáit. Ennek a vívódásnak lehet tanúja a néző, mely egyben kirajzolja nem mindennapi alakját. Volt egy csodája a magyar színművészetnek, aki példaképül szolgálhat a jövő nemzedéke számára.