A szecsuáni jólélek

A szecsuáni jólélek nagyon sokszínű darab. Úgy kezdődik, mint egy népmese, sokszor meg olyan, mint egy kabaré, azután elindul egy kegyetlenül szép szerelmi történet, de mielőtt észbe kapnánk, már úgy sodor magával, mint egy krimi. Mágikus színház, vad színekkel, bizarr zenével, szívbemarkoló, erős érzelmekkel. A világ egyik legszebb és legnépszerűbb színdarabja. Istenek érkeznek Szecsuánba, akik azért jöttek, mert már a boldog mennyországba is eljutott a hír, hogy ronda lett itt lent a világ és igazságtalan. Az istenek elhatározzák, hogy nem pusztítják el a földet vízözönnel, ha találnak benne jóembereket – csakhogy nem találnak. Végre rálelnek egy lányra, Sen Tére, aki mellesleg abból él, hogy eladja magát. Sen Te befogadja őket, az istenek pedig gazdagon megjutalmazzák. Pénzt adnak neki, és megparancsolják: legyen mindig jó – legyen jó és boldog. Idáig tart a mese, és itt kezdődik a nagyon mai történet a lányról, aki vállalkozásba fog, vásárol egy trafikot. De pillanatok alatt megrohanják a hitelezők, szomszédok, a „jóbarátok”. Sen Te engedelmeskedik az isteni parancsnak, megpróbál emberhez méltóan és szeretetben élni: rizst oszt a szegényeknek, befogadja a hajléktalanokat. De egyre többen kapaszkodnak rá, kihasználják, kifosztják, és senki nem köszön meg semmit, csak szidják, miért ilyen ostoba, mit jóságoskodik (vagyis hogy másnak miért ad, miért nem mindent csak „nekünk”). Sen Te a tönk szélére jutott. És akkor egyszer csak bejön egy férfi a trafikba. Azt mondja, ő Sen Te nagybátyja. Kidobja az ingyenélőket, és könyörtelen üzletember módjára elrendezi a bolt ügyeit. Sen Te azonban eltűnt. Hol van Sen Te? De hol van Sen Te!?...